Mielőtt az edzősködésbe kezdtem, valahogy mindig olyan munkahelyem volt, ami vonzotta az erőszakos szituációkat. Amikor felköltöztem az előző nagy válság idején Budapestre, tárt karokkal várt egy nyolcadik kerületi Illés utcai CBA.
Itt megtanultam milyen konkrétan benne élni – dolgozni – egy olyan szinten durva közegben, ahol az ember napi rutinjává válik az agresszió elviselése.
Gyomorideggel, nyitott késsel a zsebben jártam dolgozni, mert még az odaúton is féltem minden saroktól. Aztán eltelt fél év, heti 4-5×12-14 óra meló a 8-ban és hozzászokik ehhez is az ember.
Rablási kísérletben, garázdaságban, tolvaj után pultból kiugrálós kergetős jelenetekben volt részem. De a legjobban mindig a heroinfüggők „műsora” viselt meg és soha nem tudtam vajon mi lesz mikor nem adom oda ingyen a citromos nápolyit.
Eztán jött a vendéglátás. Volt olyan, hogy 3 helyen dolgoztam, amiből kettőt üzemeltettem.
7. ker romkocsma, klasszik játékgépes talponálló a 9-ben ezeket emelném ki.
Ahol alkohol van és emberek ott lesz baj.
Volt is.
Törtem el verekedésben a kezem, dobtam ki embert akinek a mellkasáig sem értem, szedtem szét csajbunyót, fojtottam le őrjöngőt, volt hatalmas szerencsém (sokszor) és láttam „kemény gyereket” úgy szaladni hogy attól én kaptam sokkot.
Mindezt úgy, hogy egy olyan ember vagyok, aki iszonyodik az erőszaktól. Mégis beszorítva egy helyen sokszor más emberek biztonsága érdekében egyszerűen nem volt mit tenni.
Azt gondolom azért tudok segíteni sokaknak, hogy megtanulják megvédeni magukat, mert a személyiségemből adódóan ehhez nekem is meg kellett küzdenem a saját démonjaimmal. Engem megviselt, ezért tudom mit érzel majd az edzéseken. Nem bagatelizálom el, de nem is engedem hogy megúszd.
Minden edzést megtervezek és maximumot várom el magadtól és azoktól is akik lejönnek az edzésre. Természetesen mindenki a Saját szintjéhez mérten. Ha te is ezt a hozzáállást tartod, akkor várlak szeretettel.